Az alumínium anódos oxidációja során a klasszikus lakkozással ellentétben a felületen nem más anyagból képződik bevonat, hanem az alumínium felülete változik alumínium-oxiddá. Ez a réteg megakadályozza az anyag további korrózióját, és többszörösen ellenállóbbá válik a kopással és karcolással szemben, mint az eredeti anyag. A réteg mikropórusos struktúrával rendelkezik, mely feltölthető festékkel és lezárható, úgyhogy az ily módon festett felületek kompaktak és lefejthetetlenek.

Az eloxálás folyamata:

Az alkatrészeket szilárdan befogják a felfüggesztésbe, majd azok áthaladnak a gyártósor kádjain, melyekben megtörténik az előkészítés, mint a zsírtalanítás, maratás, derítés, egészen az eloxáló fürdőig, ahol a felfüggesztett elem kénsavas oldatban végbemenő elektrolitikus folyamatnak van alávetve, ennek során az alkatrészek felületén oxigén keletkezik, mely az alumínium alapanyagot alumínium-oxiddá oxidálja. Természetes eloxálás során a kialakított réteg vastagsága 10-20 µm, amit dekorációs eloxálásként alkalmaznak, kemény eloxálás esetén a kialakult réteg vastagsága 10-80 µm. Ezt követi a választható elektrolitikus vagy organikus festési folyamat, valamint a tömítés különböző típusai.
A tömítés során az oxid pórusos struktúrája elzáródik, ami által nagyfokú korrózióállóságra tesz szert. Az eredményként kapott eloxált anyag simává, keménnyé válik, továbbá a kémiai hatások, valamint a korrózió és kopás szempontjából az eredeti fémmel összevetve ellenállóbb

Rétegnövelés

Az anódos oxidáció során az oxidréteg mindkét oldalon, az eredeti felületen befelé és kifelé is növekszik. Eközben a kifelé történő névleges növekedés, vagyis a gyarapodás hozzávetőleg a réteg vastagságának 50 %-át teszi ki. Ez azt jelenti, hogy 30 µm-es rétegvastagság esetén az oxidációs réteg a nyílás méretének 2x15µm = 30µm-es csökkenését eredményezi.